„Mama ismerte jól az embereket.
Nem csak a házban, az utcán, a piacon és a hentesüzletben, és nem csak azokat, akikkel együtt dolgozott a bőrgyárban – ő volt az, akinek mindenki, még az idegenek is kiöntötték a lelküket. Nők és férfiak is.
Ő volt – ahogy mondta – a kerület „lelki szemetesládája”. Mindenkit ismert. És rendszerint jó tanácsokat adott. Úgy működött, mint egy amatőr pszichológus vagy egy fölszenteletlen pap.”
*
*
*
Müller Péter - Varázskő
