(mozi)
„Zaragozában a hagyományos zongoristán kívül minden teremben volt egy explicador, vagyis egy férfi, aki a vászon mellett állt, és hangosan magyarázta a cselekményt. Ilyesmiket mondott:
- Hugo gróf meglátja feleségét egy másik férfi karjában: ez a férfi nem ő. És most meglátják, hölgyeim és uraim, hogyan nyitja ki íróasztala fiókját, hogyan veszi elő revolverét, hogy megölje hűtlen feleségét.
A filmművészet olyan új formában adta elő a történteket, olyan szokatlanul, hogy a közönség legnagyobb része alig értette, hogy mi történik a vásznon, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz az események, amikor más és más a díszlet. Aztán észrevétlenül hozzá szoktunk a film nyelvéhez, a vágáshoz, az egymás után vagy egymás mellett zajló cselekmények láncolatához, sőt az időjátékhoz is. De akkoriban a közönség még alig-alig értette ezt az új nyelvet.
Ezért volt szükség explicador-ra.””
*
*
*
Luis Bunuel – Utolsó leheletem c. könyvéből
