"Kedvenc helyzetem például, amikor távolról megpillantom a feleségemet az utcán. Vagy vásárlás közben, egy zsúfolt bevásárlóközpontban. Messziről figyelem ismerős kabátját, fehér szőrmesapkáját, a fekete hajára tolt csillogó napszemüvegét; látom, hogy a kezébe vesz valami vacakot: mosóport, konzervet, virslit; hosszasan vizsgálja, mint aki sorsdöntő elhatározás előtt áll, aztán visszateszi, vagy beledobja a kosarába - s én úgy nézem, mintha nem is a valóságot látnám. Mintha csak emlékeznék rá. Mintha egy régi mozit néznék - és összefacsarodik a szívem. Úgy nézem, mintha már régen meghalt volna, s most váratlanul, mint az én Eurüdikém, visszatért volna egy pillanatra a másvilágról. Ha tíz perccel ezelőtt még untam őt is, a vásárlást is, most hirtelen sírni volna kedvem - és beleszeretek.
Mintha már meghaltam volna, s most újra látnám. Vagy ő jött volna vissza, hogy utoljára lássam még."
Mintha már meghaltam volna, s most újra látnám. Vagy ő jött volna vissza, hogy utoljára lássam még."
*
*
*
Müller Péter Szeretetkönyvéből
