„El kellene kezdeni gondolkozni.
Új mechanizmusra van szükség a színházi életben is.
A régi mechanizmus berozsdásodott, tönkrement, elavult.
Gondolkozni kell, hogyan számoljuk fel az igazi provincialitást: a bizalmatlanságot, az alkotói kollektívák hiányát, a magányos botorkálást, a kispolgári renyheséget, a szervetlen gondolkodást, az elhallgatást, a problémák elkendőzését, az általános szeretettelenséget és széthúzást, a szakmai tudás megvetését, a közömbösséget, az alaptalan szigorúságot, az istenítéleteket, a jelentgetéseket, a megfélemlítést, a bírságolást, az igazságtalanságot.
A kollektív társadalom kis közösségekből áll.
Ne csak álmodozzunk, hanem alkossunk igazi színházi közösségeket.”
*
*
*
Latinovits Zoltán
