„Ha egy bohóc legfőbb eszköze a rezzenetlen arc, akkor őrizze gonddal az arca elevenségét. Eleinte azzal kezdtem ezt az edzést, hogy kiöltöm a nyelvem, hadd legyek először egészen közvetlen, csak aztán idegenedjek el. Ezt utóbb elhagytam, nem alkalmaztam semmilyen trükköt, csak szembenéztem a saját képemmel, naponta félóra hosszat, hogy végül semmi se maradjon belőle: mivel nárcizmusra nem hajlok, gyakran már- már belebolondultam ebbe. Egyszerűen elfelejtettem, hogy enyém az az arc, amelyet a tükörben látok, a gyakorlat végén megfordítottam a tükröt, aztán ha a nap folyamán véletlenül elmentem a tükör előtt, és belenéztem, elfogott az ijedség: idegen volt az a fickó a fürdőszobában, a vécén, azt se tudtam, komoly fickó volt-e vagy mókás, nyúlt orrú, sápadt kísértet volt – olyankor rohantam Mariehoz, ahogy csak a lábam bírta, az ő arcában látni magamat.”
*
*
*
Heinrich Böll
