„Mivel rádióteleszkópokkal nem tudjuk felfedezni Isten trónusát az égben, és ezért nem állíthatjuk biztosan, hogy létezik is ott a szeretett apa vagy anya a maga többé-kevésbé testi mivoltában, az emberek azt hiszik, hogy ezek az elképzelések „nem igazak”. Inkább azt mondhatnánk, hogy nem eléggé „igazak”, mivel olyan elképzelésekről van szó, melyek a történelem előtti koroktól kezdve végigkísérik az ember életét, és bármely behatásra még mindig betörnek a tudatba.Korunk embere kijelentheti, hogy nélkülözni tudja mindezeket, és véleményét alátámaszthatja azzal, hogy nincsenek erre vonatkozó tudományos bizonyítékok. Vagy esetleg még sajnálhatja is, hogy elvesztette a hitét. De mivel mi láthatatlan és megismerhetetlen dolgokkal foglalkozunk - hiszen Isten túl van az emberi megismerésen, és nincs eszköz, amivel a halhatatlanságot bizonyítani lehetne -, miért kellene bizonyítékok után kutatni? Ha nem tudnánk, miért kell az ételbe só, akkor is hasznát vennénk a sózásnak. Azzal érvelhetnénk, hogy a só használata pusztán ízlelési illúzió, vagy babona; de ennek ellenére hozzájárul a jó közérzetünkhöz. Miért fosztanánk meg akkor magunkat olyan eszméktől, amelyek válságos helyzetekben segítségünkre lehetnek, és értelmet adhatnak életünknek?
És honnan tudjuk, hogy nem igazak ezek az elképzelések?
Bizonyára sokan egyetértenének velem abban, ha kereken kijelenteném: ezek az elképzelések feltehetően illúziók. Egy valamit nem vesznek azonban észre, éspedig azt, hogy egy vallásos állítást tagadni éppoly lehetetlen, mint „bizonyítani”. Teljesen szabadon választhatunk, melyik szempontot képviseljük; a döntés minden esetben önkényes lesz.”
*
*
*
Carl Gustav Jung
