„Az ember mindig azt éli, amire erősen gondol.
Akire és ahová figyel: ott van.
Az lesz a valósága; minden egyéb a háttérbe kerül és homályba borul.
Mintha nem is lenne fájdalma olyankor.
Ezért tudott Radnóti Miklós – hogy egy jól ismert példát mondjak – verset írni a kivégzése előtt. Nem a halálveszélyre figyelt, hanem a születendő versére. Ráadásul pont arról írt, hogyan fog meghalni.”
*
*
*
Müller Péter, Varázskő
