„A mindkét irányban meglevő kivételek, amelyek éppoly valóságosak, a végeredményben egyáltalán nem jelennek meg, mivel kölcsönösen megszüntetik egymást. Ha például egy kavicságy minden egyes kavicsának súlyát megállapítom és 145 gramm átlagértéket kapok, ez nagyon keveset mond a kavicsréteg tényleges minőségéről. Aki ennek alapján úgy vélné, hogy első fogásra ki tudna emelni egy 145 gramm súlyú kavicsot, a kísérlet során nagyot csalódna. Igen, éppenséggel az is megeshet, hogy hosszas keresés ellenére nem talál egyetlen olyan kavicsot sem, amely pontosan 145 grammos lenne.
Bár a statisztikai módszer az eszményi átlagát közli valamely állapotnak, adós marad az állapot empirikus valóságának a képével. Jóllehet elénk tárja a valóság egy vitathatatlan aspektusát, a megtévesztésig képes meghamisítani a tényleges igazságot. Különösen érvényes ez a statisztikán alapuló elméletre. A valóságos tények megkülönböztető sajátossága individualitásunk; egy kis túlzással élve azt mondhatnánk, hogy a valóságos kép úgyszólván a szabály alóli ismert kivételeken alapul, és ennélfogva az abszolút valóság domináns jellege a szabálytalanság.„
*
*
*
C. G. Jung
