„Az „önismeretet” az ember rendszerint összetéveszti tudatos személyiségének, énjének az ismeretével. Aki egyáltalán rendelkezik éntudattal, magától értetődőnek tartja és hiszi, hogy ismeri magát. Az én azonban csak saját tartalmait ismeri, s nem ismeri a tudattalant és annak tartalmait. Az ember azon méri önismeretét, amit társadalmi környezete általában tud magáról, nem pedig a valóságos lelki szituáción, amely jórészt rejtve van előtte. A psziché ebben a tekintetben ugyanúgy viselkedik, mint a test a maga fiziológiai és anatómiai struktúráival, amelyekről a laikus ugyancsak nagyon keveset tud. Jóllehet benne és általa él, legnagyobb része ismeretlen előtte, és már speciális tudományos ismeretekre van szükség, hogy testünkről legalább a tudhatót tudatossá tegyük, nem is szólva a még nem tudhatóról, ami szintén jelen van.”
*
*
*
C. G. Jung
