napszag

„Egyszer Rózsika nénivel, Laci bátyánk özvegyével ültünk mindnyájan az asztalnál, és ebédeltünk. Fasírozott hús volt – apám labdapecsenyének hívta – tökkáposzta-főzelékkel. A háborúban ritkán ettünk húst, akkor is keveset. Tilette titokban a vállamon, a…

„Egy időben egyezséget kötöttem a hangyákkal. Hagytam nekik a földön meg az asztalkán kenyérmorzsát, ezt-azt, kicsike maradékot. Azt megették, és soha nem nyúltak a kenyérszeletekhez, sem a húshoz, sem a főzelékhez. Akkor ez fontos volt – hűtőszekrény…

„A kicsi kertjében minden, de minden megtermett. A gyöngyvirágtól, a krumplitól az íriszekig, és ő boldogan adta. Ha elmentem a háza előtt, odahívott, és valamit mindig átnyújtott a kerítésen. Onnan hoztuk a lonchajtásokat meg a vadszőlőágakat is bújtatni. A macskák vele…

„Ősszel, mikor Miklós az intenzív osztályon feküdt, jöttem tőle haza a kórházból egy vasárnap délután. Csönd volt az egész házban, talán az egész városban. Ahogy belépek a lakásba, ott áll az ablakban egy fácánkakas. Keresztben állt, káprázatos tollazatával…

„Zsófi barátnőm, aki harmincöt éve él Svédországban, azt mondta: „Az a baj, hogy svédül beszélek, de magyarul gondolkozom és magyarul álmodok. Pedig zsidó vagyok. De nem svéd, hanem magyar zsidó. Ezen és a depresszión sokat segít, ha egy macska dorombol a…